Csapkodom az ajtót, pedig nem is rá haragszom. Ma üvöltöztem a nadrágommal, mert nem találtam meg a hozzá vett foltot, ami valójában ott lapult az ölemben. A laptopom nem volt hajlandó engedelmeskedni a parancsomnak, ezért megvertem. A budiajtó útban volt, mikor a konyha felé vettem az irányt, így lendületesen helyre raktam. A belső zárból csak két csavar esett ki. A pizzafutárnak kis híján félmeztelenül nyitottam ajtót, mert az egyik lábamon még a selejtezésre ítélt leánykori harisnya függött rajtam. Izzadtam, mint a fene a melegtől, meg a dühtől. Mivel folyton az arcomba kapom, hogy szart se csinálok itthon, aktivizáltam magam, és kidobáltam a folyosóra tesóm rég itt hagyott kis méretű fecskealsóit, trikóit, meg zoknikat. Hogy ne gyanúsítsanak meg azzal, hogy csak más holmijait küldöm a kukába, ezért kirántottam a szekrényből az összes cuccom a földre. Nem volt kedvem hajtogatni, de anyám utálja a rendetlenségemet, így nem volt akkorra nagy cucc visszapakolni, miután 3db ruha lomtalanítása mellett döntöttem. Az általános iskolás harisnyadarabok közül 6 lendült az anitvirtuális lomtáramba meg egy bugyi és egy zokni. Annyi mindent szeretnék kiselejtezni ebből a kis lyuk szobából, de tudom, hogy ha nem is ma, akkor holnap megbánnám. Üdv határozottság, kitartás és erő. Egy kiselejtezett táskának lettem újdonsült tulajdonosa. Felkelés után azon mesterkedtem, hogy összevarrjam a szétszakadt belsejét. Olyan csábító volt az olló a kezemben, hogy nem tudtam ellenállni. A tükörhöz álltam és egy nyissz. A hajtincs könnyedén leszállingózott a padlóra. Élvezetes volt, úgyhogy folytattam. Annyira nem látható a különbség másoknak, de én tudom, hogy az eddig emeletesen levágott hajam már hátulról nem lépcsőzetesen omlik a vállamra, hanem egy szintben van a legelső tincsekkel. Késztetést éreztem, hogy tovább vágjam, de még nem vagyok elég őrült hozzá, hogy kopaszon hellózzak anyámnak. Az utóbbi időben örömforrásom a filmnézés volt. Kb. 2 hét alatt 39 film meg még pár, amit a videó gagyi betöltése miatt feladtam-ebből is volt kb 5. És volt még egy sorozat két évada is 2 nap alatt. Ez idő alatt a lábam alig tettem ki a szobámból. A beszélgetéseim száma a minimálisnál is minimálisabbra csökkent. „Mi újság? vizsgák? pasik?” Miért nem azt kérdezik, hogy szúrhatok e egy kést a szívedbe, hogy minden rendben menjen? Azt hallottam egy nő napi beszédegysége 10ezer, egy férfié 2ezer. Jellemző, hogy arra az állatfajra, amit úgy hívnak, hogy én, nem gondolt senki. Nem bírok aludni, és egyre többet gondolok arra a kis gömbölyű csodára. Ha átölelem, végigalszom a napom. És most kisurranok, és mint tolvaj, megszerzem.