Úgy imádom az illatod, ami úgy elragadott
Ezért örökre rabod maradok!
De neked mindent szabad,
Ezt is megteheted, hát érezd csak jól magad!
Á !
Ákos közösség elleni izgatás vétségével, üldögél a zárkájában. Ebben a pillanatban elsuhan Ő. A börtönőr (polgári nevén Krisztián, becenevén Inti), akinek végre friss, férfias illata van, nem úgy, mint Gézának („bár azért tegnap este így is jót szórakoztunk”-tette magában hozzá”). A fogolyt életfogytra ítélték, ezért tudja, hogy örökre rabja lesz Neki, aki mindent megtehet velük és közben még élvezi is.
Kicsi Gesztenye, barna a szeme,
Úgy mosolyog rád, mintha te is tudnád igen!
Most kicsit belezúgsz,
Aztán minden ugyanúgy
Megy majd tovább!
Az őr nagydarab, Gesztenye vezetéknévvel rendelkezik, valamint barna szemekkel és szívtipró mosoly húzódik az arcán, ezért Ákosunk egyből beleszeretett. A kiszemelt viszont ugyanúgy tovább lép a másik zárkához és ügyet sem vet rá.
Ezer titok van, mit nem mondtam el
És lehet nem is fogom,
Mert megtagadom, legyen így!
De lesz-e a szívedben hely,
Ha újra bekopogok, mert jobb ha tudod
Még nem adom fel!
Ó nem!
D. úr tudja, hogy a közösség elleni izgatáson kívül még számtalan szabálysértést követett el életében, de nem mondja már el ezeket a bíróságon. Az életfogytiglan így is súlyos büntetés… de legalább Krisztián nem tudja meg, hogy valójában ő milyen bűnös életet élt. Ákos soha nem fogja feladni a küzdelmet, hátha egyszer egy éjszaka elcsábul a Kedves hozzá.
Ó igen!
Kicsi Gesztenye, barna a szeme
Úgy mosolyog rád, mintha te is tudnád igen!
Most kicsit belezúgsz,
Aztán minden ugyanúgy
Megy majd tovább!
Gesztenye Krisztián úgy mosolyog, mintha tudná, hogy Ákosnak vaj van a füle mögött. Ennek ellenére Ákos még mindig „lávolja” őt.
Talán nem bánom már, hogy így alakult,
Talán nem bánom, úgyse fáj,
Mert az álmomban ugyan visszatalálsz,
Én majd csókolom vadul a szád
Minden éjszaka pajzán álmok adnak gyönyört a sivár életében.
Kicsi Gesztenye, barna a szeme
Úgy mosolyog rád, mintha te is tudnád igen!
Most kicsit belezúgsz,
Aztán minden ugyanúgy
Megy majd tovább!
A napok csak múlnak, de gyógyír még nincs a szenvedésre… csak a Remény, hogy az álom egyszer valósággá növi ki egymást. Úgy gondolom, hogy magatartásával, kitartásával mindenkinek példát mutat az életben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.