"Bármilyen félelmet legyőzhetsz, ha ezt az elmédben elhatározod. Emlékezz arra, hogy a félelem sehol máshol nem létezik, csak az agyban." Dale Carnegie

Kívülről mindegyik gyümölcs olyan tökéletesnek tűnt. 

Szinte rám mosolyogtak, megmutatták a fényüket, a tökéletes külsejüket. Elvettem az egyiket, sokáig próbáltam leszedni róla a szúrós héját, de masszívan ellenállt. Visszatettem, hiszen ott az a másik azt ígérte, hogy ő vele nem lesz gond. A héja szinte magától levált, de csak azért, mert belül el kezdett már rohadni.

Azt gondoltam magamban, hogy nincs is szükségem most már ilyenekre, csak a szomorúságot és a bajt kapom tőlük.

El is indultam hát kifele a konyhából egymagamban, aztán meg kellet, hogy álljak… nahát, ő mit keres itt? Amikor nem is kerestem?

Lehet, hogy meggondolatlanság, de azt gondoltam magamban, hogy szükségem van rá, hiszen a vidámságot és a boldogságot kapom tőle.

Izgalommal és félelemmel vettem magamhoz...