Csodálkozva nézte az embereket maga körül. Látott ott olyat is, aki még életében nem tette be a lábát templomba, látott olyat, aki soha nem dobott perselypénzt és látott olyat is, aki egyenesen elutasított bármiféle egyházat.
Az arca idegességről árulkodott. Nem értett semmit. Megfelelő életet élt, a törvényt mindig tisztelte és betartotta – mind az egyházáét, mind az államét-, ennek ellenére olyanokkal ücsörög most egy hűs fa árnyékában, akik nem éltek „példás” életet.
A lába egyre jobban remegett az idegességtől, mert eszébe jutott az, hogy minden karácsonykor egy 5000-est dobott a perselybe, miközben a mellette ülő férfi, a régi szomszédja, ezen inkább elment koncertre („sőt, biztos jól be is rúgott”- gondolta).
Amikor feltehette a kérdését, válaszul ennyit kapott:
„Tudtodr
a adtam, hogy korlátolt az időd. Kaptál tőlem egy rajzlapot, elláttalak téged színes zsírkrétákkal. Én egy dolgot kértem: hogy ne piszkíts más rajzába, hanem segítsd ott, ahol tudod.
Miért nem hitted el, hogy az élet azért van, hogy kiszínezd, megtapasztalj mindent, tanulj, és közben boldog legyél?”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.