Hűvös szelek járnak. Az eső halkan kopogtat az ablakokon, és a villámnak a mennydörgés válaszol. A Nap még a felhők mögül szemléli az embereket. Megnézi, ahogy a sarki boltos megnyitja ajtaját, ahogy a dolgos nők és férfiak munkába sietnek. Kíváncsian figyeli a lassan turistákkal megtelő utcákat. Megtekinti az újságost, a telefonáló üzletembert, az édesanyát, ki gyermekét az óvodába viszi, és áhítattal hallgatja a csiripelő madarakat. Az eső és a szél ereje gyengülni kezd és fokozatosan meg is áll. A csendes hajnalt lassacskán felváltja a hétköznapok reggeli zajossága. Egy éber kiskutyus vidáman ugrándozik gazdája körül, mígnem meglát a fűben egy macskát, ki épp a farkát kergeti. A kutya rögtön feléje ered, annak nem túl nagy örömére, valamint elmerengő gazdiját is magával rántja. Az eső utáni friss levegő, üdítő hatással van az ebre. Az utcákon megjelennek a taxik, a jellegzetes sárga buszok és a többi jármű is útra kel a vezetőjével. A buszmegállókban már összegyűltek az utasok és türelmesen várnak. Hangos beszélgetés alig van köztük, mindnyájan álmosak, az éjszaka hatása alatt állnak. Talán még mindig álmaik kuszasága kering fejükben. Az állandóan csacsogó, bódító illatú cicababa hangja is alig hallható. Végül a Nap, úgy határoz, egy lány kedvéért kiül az égboltra, hogy mikor kinyitja szemét, az ő fényére legyen először figyelmes. Szivárvány szökik fel az égbe, hogy az emberek kedvét jobbra fordítsa, a Nap pedig fényével hirdeti: ideje felkelni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.