Magam sem értem, hogy hogyan kaphatott ennyi energiát. Honnan van benne ez a nagy akarat? Honnan van benne ez a nagy kitartás? Kitől kapta ezt, ami nem fogy el? Honnan van ilyen nagy ereje, hogy még ő vigasztal és bátorít másokat?
A legnagyobb terhet kapta ő az élettől, hiszen neki kell tartania a lelket másokban és el kell hinnie azt, hogy az az ember, akit a legjobban szeret, meg fog gyógyulni.
.jpg)
Miért van az, hogy akire ilyen nagy teher nehézkedik, az mégis bátorít? Miért van az, hogy akinek nincsen igazi problémája, az pedig állandóan panaszkodik? A legtöbb ember a fene nagy jómódjában mondvacsinált problémákat kreál, vagy ha már ez sem működik, akkor tesz róla, hogy tényleg legyen gondja… hiszen milyen „jó” dolog másnak elmondani, hogy „miért történik ez velem…” Persze azt már kevesebb ember vallja be másnak – na meg magának-, hogy ez kizárólag miatta történik.
Valójában a döntés rajtunk áll: Kitartunk és ragaszkodunk az élethez, vagy csak lődörgünk benne, mint gólyafos a levegőben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.