Kitekintve az Óperenciás tengerből, elhagyva a Kurta Farkú malacot, a Képzeletfölde területén, él két törzs. A két törzs között eleinte nagy volt a viszály, mára már elcsendesedett a harc zaja, de a békesség még nem honolt be otthonukba.
A számok törzsben élt a Kis Ketteske. Ketteske egyik nap nagyon unatkozott (az összes barátja már aludt), amikor arra gondolt, hogy ellátogat az ismeretlenek tanyájára.
A Kúrta Farkú Malac volt az egyik felmenője, ezért az ő segítségére számíthatott. Ő kézséggel eligazította:
- Menj 10 centimétert balra, aztán az elágazásnál fordulj jobbra, látni fogsz egy hosszú, 10 sorból álló képletet, az lesz Ismeretlen Falva.
Ketteske a település táblánál meglátott egy alakot. Első látásból szerelem. Nem hitte, hogy van ilyen. Most megbizonyosodott. Szerelmük a kapocs lett a két világ között. Ketteske és 1/2x szerelmük hamarosan beteljesedet és világra jött a csemetéjük: x.
A kis x-et nem szerette senki, mindenki kinézte őt, hiszen ő volt az első, aki a két világ szerelméből született.
Ő pedig nem akart ismeretlen lenni, ezért elindult egy tucatnyi hamuban sült pogácsával megkeresni Derivált. Az út borongós volt és veszélyes. Mindenfelől behatások érték, volt, aki elvenni akart belőle egy darabot, volt, aki egyszerűen ketté osztani egy nagy fényes karddal. 50 centiméterrel odébb megláttat azt, akit egész életében keresett – néha még álmodott is vele- .
Ő volt az, a Hatalmas Derivált, aki épp veszekedett valakivel. Fura alakja volt, talán leginkább egy egyeshez hasonlíthatta.
Így szólt H.Derivált:
- mit keresel te itt? Anyád, apád már biztos halálra izgulnak érted.
- Ó, Derivált, én nem akarok hazamenni, nem akarok ismeretlen lenni, azt akarom, hogy csinálj belőlem egyest, hogy játszhassak a többi számmal és ne nézzenek úgy rám a többiek, mint akik nem tudják, hogy én ki vagyok. Az a baj, hogy még én sem ismerem saját magamat.
- Kicsi x, neked is megvan a saját utad, a cél, amiért születtél, menj és teljesedj be.
Az idő tellett, magányos farkasként kereste a saját beteljesedését ez az elveszett kis lélek, mikor elétoppant egy árny.
- Ki vagy te? –kérdezte félve a mi főhősünk
- Én vagyok a matematika tanszék szelleme – válaszolt
- Mit akarsz tőlem?
- Egész életemben rád vártam. Te vagy a kulcs ahhoz, hogy minél több hallgatót buktassunk meg.
- Mi lenne az én feladatom?
- Neked csak szerepelned kell különböző formákban
Az x naivan belement a gonosz matematika tanszék ajánlatába és azóta is fogva tartja őt csatlósaival.
A vizsgaidőszak csöndjében lehet hallani a legjobban a kiabálását:
„Hagyjatok már békén végre!”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.