Nem is ismersz.
De véleményed az van.
Tetszik amit csinálok vagy elítélsz érte. De azt már nem tudod miért csinálom.
Véleményt nyilvánítasz a dolgaimról, pedig nem voltál velem ott mikor átéltem azokat a dolgokat amik miatt úgy csinálom őket, ahogy.
Nem voltál ott velem az első csókomnál, az első szeretkezésemnél, az első üveg boromnál,de nem voltál ott az első szakításomkor, az első pofonnál amit kaptam, vagy mikor minden tervem összeomlott.
Egy felületet látsz, de arról hogy mi alakította ilyenre, vagy mi van alatta fogalmad sincs. , Napokra meg tudsz sértődni attól amit mondok,pedig hogyha tudnád miért mondtam lehet hogy lehajtott fejjel elmennél.
Nem is ismersz. Nem tudod mi alakított ilyenné, nem láttad hogyan tépett az élet, vagy hogy hogyan simogatott.
Nem baj.
A baj ott kezdődik hogy át sem gondolod. Fel sem merül benned hogy oka van annak amit teszek és mondok, csak arra tudsz gondolni hogy ez nem az amit te szeretnél. És támadsz.
Sokan vannak ilyenek mint te.
Tudod igazából nevetek rajta.
De nem jóízűen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.