Leszállt a buszról. Jobban mondva leszállították. Kicsit haragos volt, no meg elkeseredett. Lehajtott fejjel várt tovább a megállóban. Milyen érdes egy világ ez! Az utak végtelen fele vezettek és végtelen sok busz közlekedett. Kicsit vonakodva felszállt az egyikre, mert már igencsak fázott a hidegben és tudta, hogy ott jóleső melegség fogja átjárni. Elindultak egy fényes távol felé, közben a napban sütkérezve mosolyogtak. Alagút fűszerezte út ez, gondolta magában, aztán egyszer csak azt vette észre, hogy soha nem ér már véget ez a nagy feketeség. A fény is eltűnt. Nem érezte jól magát, leszállt. Az utas még odakiáltott neki az ajtóból: meglásd, nem sokára megtaláljuk mi a világosságot, csak rossz útra tértünk le.
Körülötte ott voltak azok az emberek, akik az előző megállóban is. Azon vitáztak, hogy ki irányítja a buszt és mégis ki alkotta ezt a végtelen sok utat: van aki látott sofőrt, valamiféle vezetőt, vagy alkotót, valaki pedig abban hitt, hogy arra megy, amerre szeretné, valójában ő az irányító.
Talán még el is mélázott egy pillanatra. Jó volt beszélgetni ezekkel az útitársakkal. Minden busz egy teljesen új közegbe varázsolta. Új emberek és újdonságok sorozata, ami kicsit ijesztő, de úgy gondolt rá, mint egy velejáró furcsaságra. Amihez idővel hozzászokik. Persze tudta, hogy nem lehet belekényelmesedni, mert az az utazás már nem is olyan izgalmas. Ismét leszálló. Ismét hideg, még a leheletét is látta… és arra gondolt, hogy egyre hidegebb van, még az esőcseppeket is vitte a hideg szél.
Hol van már az a fényesség? Vacogott magában.
Vajon ezek az emberek is fáznak? Volt olyan, aki nevetgélt, aztán mellette sírdogáltak , a mögötte lévő arc pedig már könyörgött a következő járatért.
Nem is tudta merre fele induljon… annyiféle út volt és annyiféle busz: volt, amelyik ütött-kopott, a másik valamiféle luxusjárgányra hasonlított, viszont hideg volt benne, a harmadik pedig meg sem állt… csak állt egymagában és várt…
…és egyszer csak ott volt. Megérkezett. Csak remélni tudta, hogy ez nem egy helyi járatos, hanem végre egy távolsági busz…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.