Először sírva nevettem, másodszor vicces volt, harmadszor még megmosolyogtam, negyedszerre már unalmas lett, utána inkább irritált a dolog.
Az egész 2010 május 1-én kezdődött. A következő nap már tízezrek hallgatták újra különböző videómegosztókon.
Szarka Lászlóból, a 42 éves biztonsági őrből hamarosan „Celeb” lett. A google keresőportál nagyjából 944000 találatot mutatott a bikicsunáj szóra.
A bikicsunáj már a widipédiában is megtalálható, közösségi portálokon a legkülönfélébb és leghajmeresztőbb csoportokba lehet csatlakozni. Az egyik honlapon Mr. Bikicsunájról így írnak: „Vegyük észre, hogy Szarka László igazi, hamisítatlan népmesei figura, s ezen mit sem változtat, hogy vélhető feltalálási helye nem a fonó, hanem az internet, s hívei sem kukoricafosztó öregasszonyok, hanem mai net-polgárok (bővebben itt).
Bikicsunájos poló, bikicsunájos kitűző, bikicsunájos hűtőmágnes, bikicsunájos csengőhang… bármit el lehet adni, ami "bikicsunájos"
A tehetségkutató versenyeken néha tényleg feltűnnek olyan emberek, akikre jobban oda kéne figyelnünk. Nekünk mégis a Bikicsunáj kell. A média Szarka Lászlót futtatja, aki persze próbálja a könnyen jött sikert kamatoztatni. Rendezvényekre jár, koncerteket ad, interjúk sorozatában szerepel és polgármesternek jelölteti magát.
Feltehetjük a kérdést, miszerint miért lett ő híres?
Jó hangja van? Nem!
Jól néz ki? Nem!
Kiemelkedően intelligens? Nem
A média megmutatta erejét, miszerint bármit el tud nekünk adni nekünk, mi meg jól bekajáljuk.
Ne együk meg!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.